Születésnapi levél Sebestyén Jánosnak

A nagyszerű muzsikusnak, rádiós polihisztornak, kiváló kollégának és barátnak születésnapjára...

Bár csak alig több, mint fél évszázada vagy rádiós - mégis az egész a Tied. Magadban hordod, sejtjeidben érzed, pontosan ismered mind a hetvenhét évét, a huszadik század egész történelmével, csodáival és szörnyűségeivel együtt. Az alkotó zsenialitásával, a muzsikus érzékenységével egyedül való módon játszol vele és rajta heroikus történelmi szimfóniákat, vagy éppen esendő emberi miniatűröket, megidézel óriás szellemeket és rémisztő emlékeket, múltat, valót, s boldogító álmokat. Utánozhatatlan rádiós műfajt alkottál: a régmúlt hangzó emlékeivel írott naplót, mondhatni "zenei feature"-t, megteremtve a történelmi tudásnak, az eredeti hangdokumentumok kérlelhetetlen bizonyságának és a zene lelki rezdüléseinek tökéletes harmóniáját.

Pedig szinte a semmiből kezdted gyűjtő és kutató munkádat, hiszen a Rádió archívuma röpke másfél évtized alatt kétszer is megsemmisült: amit épen hagyott a világháború, elvitte az ötvenhatos forradalmi zivatar, amit megőrzött a recsegő lakklemez vagy hangszalag, letörölte az emberi butaság.

De nem adtad fel. Minden értékes töredéket meghallgattál, féltő gonddal átjátszottál, megőriztél - és sokszáz műsorodban közkinccsé tettél. S amit már végleg nem leltél, azt elővarázsoltad pincékben rejlő törmelékekből, családi hagyatékokból, ezernyi barátod gyűjteményéből, vagy meghoztad világkörüli művész-útjaidról.

Ma nincs muzsikus-szerkesztő a Rádióban, aki közvetlenül vagy közvetve ne Tőled tanulta-leste volna el a rádiózás mesterfogásait, a biztos kezű zene-forgatást, egy-egy zenei műsor arányos felépítését, a muzsikus riportkészítés csínját-bínját, s tanulta meg a régi nagyok méltó tiszteletét. Valamint azt, hogy nincs kis és nagy rádiós feladat, hiszen minden percnyi műsorban teljes a felelősségünk, s hogy még sokévtizedes szakmai rutin sem menthet fel bennünket az aprólékosan gondos előkészületektől, a másodpercre pontos tervezéstől. Igaz legendák szólnak lemezismereteidről, ahogy szinte barázdánként, kezeddel is hallod a hangokat, vagy éppen élő adásaid forgatókönyveiről, amelyekben az ezernyi pici részlet is mindig egésszé áll össze, ahol a szigorú kötöttség ellenére is szabadon szárnyalhat az improvizáció lelket gyönyörködtető varázsa.

Mégis csupa titok maradtál. Sikerekkel övezett orgonista, a Zeneakadémián tanszéket alapító csembalóművész-professzor, akit megszámlálhatatlan művésztársa, tanítványa, tisztelője és barátja várja a világ minden zugában, de aki mégis, mindannyiszor szerényen húzódik vissza történelmi és zenei kincseihez, s fog újra és újra, hajnalokba nyúló szenvedélyes munkájához.

Legutóbb Bartók Béla szeptemberi emléknapján dolgozhattunk együtt, amikor az Emlékház és a Bartók Rádió tizenkétórás élő adását koronáztad meg Azokkal a Rádiós évekkel. Telefonon kértelek, hogy lehetne-e valamit felidézni a zeneszerző és a Rádió kapcsolatáról, esetleg egy különkiadását készíteni az Egy rádiós naplójából sorozatodnak. Nos, szinte még le sem tettem a telefont, mikorra már özönlöttek ötleteid, s kerültek elő rejtélyes röntgenfelvételekről - tudj'isten honnan - még soha el nem hangzott washingtoni koncertfelvételek, riport-töredékek, szóval olyan igazi, Sebestyénes hangdokumentumok. És aztán pergett a műsor majd két órán át, fáradhatatlanul, érdekesen, a felfedezés hitelességével.

Évtizedek óta tartó rádiós sorozataidban hónapról-hónapra haladva tárod fel és örökíted meg a múlt század magyar históriáját - s még mindig csak a negyvenes években járunk. Így aztán nincs más hátra, mint folytatni a titkok felfedését, még legalább egy fél évszázadig. Jó egészségeben, töretlen kedvben és erőben - mindannyiunk örömére. Tehát éltessen Isten (és a barátok szeretete) még legalább hetvenkettőig!

Baráti tisztelőd,

Szirányi János
2003. március


Biográfia